Visszajelzések

A Casamari mint közösség életének kulcskérdése, hogy egymásnak visszajelzéseket adjunk.

A visszajelzés a szeretet nagy lehetősége. Már azt is a szeretet műveli, hogyha olyannak látlak, amilyen vagy. Azt is a szeretet műveli, ha meg tudom fogalmazni és ki tudom mondani, hogy milyennek láttalak.  Végül azt is a szeretet műveli, hogy van bizalmam mindezt kimondani.

Persze ugyanígy kulcskérdés, hogy szeretettel fogadjam el a másiktól az ő visszajelzéseit.

A Casamarit olyan közösségnek élem meg, mely leginkább talán a visszajelzésekben tudja megtapasztalni magát a közösséget.  Ezért olyan fontos az is, hogy a lelkigyakorlatok részvevőitől visszajelzéseket kapjunk. Ezen az oldalon ezen visszajelzésekből válogattam.

Gabcsa

Szerinted mi volt a lelkigyakorlat lényege?
“… eljutni a forrásokig…”
“Számomra egy útjelzés volt, hogy mi van velem. Jézussal való találkozás, a vele való együttlét.”
“… megtapasztalni egy olyan párbeszédet, ami tényleg párbeszéd és nem csak én mondom a magamét Istennek…”
“… hogy a regnumi kapcsolatainkon belül megtaláljuk az Urat és az ő akaratát…”
“Nehéz problémák elvitele az imádságba. ”
“A jövőt keresni Istennel.”
“Az, hogy a rávilágítson arra az egyszerű tényre, hogy a vezetettjeinket Isten (és Mária) elé kell vinnünk.”
“Tanuljunk meg figyelni ő rá. A ráirányított figyelem által megtapasztalni, hogy ő is figyel minket, állandóan, szólít és hallgat.”
“… az, hogy feltérképezzük és megtapasztaljuk és továbbvigyük a regnumi és magunkban lévő lelki forrásokat.”

Mit tanultál az imáról?
“… Most értettem meg, hogyan tud személyes lenni az ima…”
“… Azt, hogy tényleg szükségem van rá, nem is kicsit…”
“… Nagyon könnyű megtalálni Istent, csak oda kell szaladni hozzá…”
“… hogy Az Úr itt van és Ő van a középpontban. Az ima Érte van… ”
“… hogy csinálni kell. Tényleg. ÉS hogy nem csak akkor lehet csinálni, amikor hiszek…”
“Végre igazából akartam, hogy Jézus velem legyen…”
“Bár a lelkigyakorlaton sokszor értelmetlen agyizzasztásnak éreztem a lectio divinát, itthon azon kaptam magam, hogy hiányzik, és végre sikerült ráéreznem arra, hogyan működik.”
“Hogy nincs ima. Csak Isten meg én :)”
“Nem az a fontos, hogy én mit érzek, hanem az hogy Ő ott van.”
“Ki vagy Te Uram? és ki vagyok én?”
“Hogy nem én vagyok az egyetlen akinek nehéz, vagy unalmas, és hogy a titok annyi, hogy tovább kell imádkozni.”
“Ahány ember, annyiféle ima, lényeg, hogy kettesben legyünk Istennel, és csak rá figyeljünk.”
“Tudatosítottam magamban, hogy az ima szellemi tevékenység, ezért lehetőleg olyan időt kell rá szánnom, amelyet szellemi aktivitásban tudok tölteni.”
“Az imából magamról tanultam a legtöbbet!”
“Kár túlgondolni amikor száraz időt érzel.”
“Kérj az elején!”
“Azt, hogy Jézus mellettem van, amikor szólok hozzá és nem a távolban, velem van és figyel rám. Hallgat engem és szól hozzám, csak meg kell hallanom, ha akar megérint, rám néz, vagy megfogja a kezem.”

Neked mit jelent az hogy “Casamari”?

“A barátom anyukájának háza.”
“Mária háza a kis kecskével ami ott mekeg amikor belépünk az ajtón.”
“… imaflow …”
“Egy konkrét helyet, ami remélem nem csak a fejemben létezik, hanem LÉTEZIK.”
“… szeretet, biztonság, fiatalok, regnum, mosoly, Gabcsa …”
“Mária háza, ahol Jézus felnőtt, otthon, hely, bizalom, biztonság, szeretet. Sok ember, sok féleség, jó programok, változatosság, Regnum, Isten, ima.”
“…  Mária házában Máriának mindent el lehet mondani …”
” Számomra a Casamari egy olyan közösség, ahol sok fiatal van együtt, és mindenkinek más az élethelyzete, mást élt át, máshonnan jött, mások az értékei, gyengeségei, valakinek mélyebb, valakinek felszínesebb az Istenkapcsolata, de van egy ami közös:mindenki tudja magáról, hogy Isten gyermeke és szerintem ez adja meg azt a pluszt amikért a közösségek is együtt maradnak.”
“… Jólszervezettséget. Mély hitet. Szeretetet …”
“A ház, ahonnan Jézus indult.”
“Mária háza, fiatal-központú lelkigyakorlat, nyugalom.”
“…  segítők közössége, akik maguk is tanulják a lelki kísérés szolgálatát …”
” Casamari: egy fészek. Azt jelenti, hogy Valamit meglátni a ‘dolgokban’ körülöttünk. Meglátni a többieket, hogy ŐK hogyan néznek ki Mária házában. Fészek ahol az Ő szeretetbiztonságában megerősödsz, mint fióksas, hogy majd aztán ki-kirepülhess a hatalmas, tágas, szabad égre (vagy olykor önnön szűk kalitkádba) Ezek a kirepülések apró lemosott felületek azon a tükrön. (melyen egyébként homályosan látszik ami számunkra látható.)”
“Otthon, ahol Jézus hallgat. Vagy hangosan nevet.”
“És az is jó itt, hogy akit szeretsz, azt utánozod!”
“Egy frissítő hely. Vizeskorsóval a sarokban … Egy napsütötte, otthonszagú kis lakás a gidával, a csendjével, és az az érzés, hogy jó otthon lenni.”

Szerinted mi a karkötőzés lényege?

​(A karkötőzés a következőt jelenti: egy konkrét dolgot úgy köszönsz meg valakinek, hogy a csuklóján levő kis karkötőre felkötsz egy színes szalagot, és közben elmondod neki, hogy konkrétan miért is adod a szalagot.)

“Maga a karkötő felcsomózása segít, hogy azért mégse kelljen teljesen “arcba dicsérni” a másikat (az túl zavarbaejtő lenne), ám egyúttal biztosítja, hogy kellően közel álljunk a másikhoz és legyen fizikai kontaktus is. :)”

“Visszajelzés és kapcsolatteremtés. Nagyon jól esett. De nemcsak ezért fontos, hanem azért is, mert kiemelték a mondandómból azt, ami megfogta őket, és mivel mindenki ugyanazt emelte ki, ezzel engem is elgondolkodtattak.”
“Az, hogy észrevegyük a ködben a kis csillagok pislogásait is.”
“Jobban figyeljünk egymásra, hogy mit köszönhetünk meg és hogy ezt meg is tegyük.”
“Kölcsönös szeretettank-töltés.”
“Magamban is jó tudatosítani, hogy mennyi jót kapok másoktól, ne legyen ez “természetes” és ne felejtsem el szóvá tenni. Aki kapja, annak mindenképp megerősítés, jó dolog.”
“Nekem az egyik útja, hogy Isten szeretetét érezzem, az a többi ember szeretetén keresztül érkezik, és így is tudom továbbadni, így én mindig igyekszem olyan konkrét dolgokat, eseményeket kiemelni ilyenkor, amely eseményeken keresztül kicsit Isten szeretetét éreztem.”
“Kifejezzük a másiknak, hogy szeretjük és fontos számunkra.”
“Egy-egy apró köszönettel, megjegyzéssel rávilágítunk, hogy mennyi minden érték és szépség van az ő személyiségében, amiért hálásak vagyunk.”
“Tanít minket a szemtől szembeni kommunikációra, hogy merjük kifejezni a másiknak az érzéseinket.”
“Kifejezni, hogy fontosak vagyunk egymásnak.”
“Felismerni a másikban az apró ajándékokat.”
“Egymás megerősítése, kifejezése annak, hogy jó, hogy van.”
“Megtanulni szeretetet adni és megtanulni szeretetet elfogadni.”
“Ez alapvetően jó dolog, de nekem egy kis frusztrációt is okozott. A legelső legalábbis tuti. Alig ismertem néhány embert (úgy igazán), viszont azt láttam, hogy mindenki más óriási lelkesedéssel osztogatja a fonalakat… Aztán ez egy kicsit oldódott bennem.”
“Felold sok bizonytalanságot, hogy mások hogyan viszonyulhatnak hozzám. Segít abban, hogy merjek kimondani őszinte érzéseket másoknak. Közelebb hoz egymáshoz, növeli azt a jó érzést, hogy ismerjük, szeretjük egymást, egy közösségbe tartozunk.”
“Nem tudom, de nekem mindig jó kedvem lett tőle. Nagyon jó volt, hogy a barátainknak egy mondatban kimondtunk olyanokat, amihez máskor egy hétig kell söröznünk.”
“A közösségi dimenzió erősítése, megélése. Belenézünk egymás szemébe hálával, észrevesszük, hogy ami összeköt minket, nem kisebb dolog, mint az, aki teremtett minket, és az a hagyomány, amin keresztül megismertük.”
“… hogy Gabcsa megtapasztalja hogy mennyire szeretik… :)”
“Az, hogy a lelkigyakorlat során egyrészt interakcióba léphessünk azokkal akikkel mondjuk nem vagyunk egy csoportban, de úgy, hogy ennek meg legyen a helye.”
“Egyértelműen az, hogy köszönetet mondjunk, egymásnak visszajelezzünk, biztassuk egymást. De nekem az volt a legfontosabb, amikor régi ismerősnek ki tudtam mondani olyasmit is, amit eddig sohasem (konkrétan azt, hogy örülök, hogy itt van…)”
“Ha nem karkötőznénk nagyon sok mindent nem mondanánk el.”
“Megtanulni szeretetet adni. Megtanulni szeretetet elfogadni.”
“Megtanuljunk pontosan kifejezni érzéseinket.”
“Számomra nagyon jó érzés volt, ha valaki odajött hozzám, de másnak is jó volt adni. Mindig szerettem ezeket a pillanatokat. Azt gondolom, hogy a pozitív visszajelzés a lényege.”
“Tudatosítani, észrevenni, hogy mennyire sok szeretet van jelen közöttünk.”
“Hogy megtanuljuk figyelni és észrevenni a másik embert és elég őszintévé és nyitottá váljunk ahhoz, hogy ezt ki is tudjuk fejezni. Nekem még most itthon is kicsit megmaradt ez a hangulatom, sok barátomnak vallottam meg azóta, hogy milyen fontosak is nekem. És ez nagyon jó. :)”
“Rájönni, hogy sokszor olyan cselekedeteink vannak nagy hatással másokra, amiket mi észre sem veszünk.”
“Lássuk azt, hogy elfogadnak és szeretnek az emberek és ezáltal jobban el tudjuk mi is fogadni magunkat. Lássuk, hogy nem vagyunk egyedül és szükség van ránk. Nagyon sok olyan dolgot ki lehet vele fejezni, amit akár nehéz lenne elmondani. Ha valakitől kapsz karkötőt, szinte semmit nem kell mondjon, nagyon jó érzés.”
“A lényege szerintem az, hogy a másiknak mosolyt csaljunk az arcára, és még hetekig emlékezzen azokra a szép szavakra, amiket mondtak neki!!!”
“Segített olyan dolgokat kimondani olyan személyeknek, akihez nem biztos, hogy odamennék bármely eseményen és nem biztos, hogy őszintén tudnék neki néhány jó szót mondani, hogy miért örülök neki! Ezért nagyon tetszett, mert őszinte játék volt.”
“Istent megélni egymásban, egymás arcában és egymás szemében!”
“Szeretettank-töltés”
“Néha nehéz megmondani a másiknak, hogy mennyire jó az, hogy egyszerűen csak van, ezt egy karkötővel könnyebb kifejezni.”
“Az, hogy oda tudjunk menni olyanhoz, akihez nem mennénk amúgy, mert tényleg csak egy mondatot tudok neki mondani, de azt az egyet jó, hogy így, “rendezett” formák között lehet. Nekem sokat jelentett az a néhány őszinte és kedves mondat amiket kaptam.”
“A vissza jelzés a másiknak, hogy mennyire jó abban a valamiben.”