A Regnum Marianum életének – és benne a Casamari életének is – mintegy alkotmánya a “Tételeink és Jellemző törekvéseink”. A “Jellemző törekvéseink” ben találjuk meg a következő mondatot:
“Törekszünk arra, hogy mindenkinek legyen lelkivezetõje.”
Az elmúlt húsz évben alapvetően azt tapasztaltam (én, Gabcsa), hogy a vezetők nagyobb részének nincs lelkivezetője. Arról is vegyesek a tapasztalataim, hogy a rétegvezetőknek, a Házigyűlés tagjainak van-e lelkivezetője. Több volt rétegvezetővel beszélgetve a témáról, kiderült, hogy amikor rétegvezető volt, nem volt neki lelkivezetője, és hogy emiatt folyamatosan lelkiismeretfurdalása volt.
A Regnum Marianum nem képez lelkivezetőket, és a leggyakrabban nem tud közvetlen segítséget adni a vezetőknek, hogy hogyan keressenek maguknak lelkivezetőt. Az sincs pontosítva, hogy mit jelent a lelkivezetés, és hogy pl. hány éves kortól indokolt.
Röviden: azt gondolom (én, Gabcsa), hogy a Jellemző törekvéseinkben megfoglamazott alapelv – “Törekszünk arra, hogy mindenkinek legyen lelkivezetõje” – jelentős hiányt szenved a Regnumban.
Ezt a gondot a Casamari nem tudja és nem is akarja orvosolni. A Patkolóval való együttműködés során azonban megfogalmazódott, hogy kezdő vezetők esetén talán nem is lelkivezetőre, hanem egy hívő mentorra van szükség. Ezért elindultunk abba az irányba, hogy kidolgozzuk: mit is jelentene a Regnum egésze számára, ha a Jellemző törekvéseink ezen mondatát úgy értelmeznénk, hogy a kezdő vezetők esetén nem lelkivezető, hanem egy hívő regnumi mentor keresésében nyújtanánk segítséget.
Ez még egy hosszú út lesz. Saját becslésem szerint úgy 8-10 év.
Gabcsa